A Gazdi csinált mindegyikünkről külön képeket, sőt, már azt is látja, hogy milyen színű a szemünk. Képzeljétek el, nekünk, fiúknak kék szemünk van, a csajoknak meg barna. Viszont az egyik huginak meg kék a jobb szeme és barna a bal. Láttatok már ilyen jó csajszikat, mint a hugiék? :D Ámuljatok és bámuljatok, hogy mekkorák lettünk. :)

Ismét egy videó-bejegyzéssel jelentkezünk, igazi filmsztárok leszünk lassan! :D

Ketten is megnéztük, mit eszik a Mami, mert már olyan éhesek voltunk. Gondoltuk, hátha mi is kapunk belőle. De sajnos megette mind, úgyhogy nyafogtunk neki egy kis reggeliért. Nézzétek! :)

Ismét jelentkezünk, mert már rég hallottatok felőlünk. :) Bemutatkozunk egyenként.

Kislány létemre én vagyok a legducibb, korom fekete a bundám és van fehér zoknim meg fehér mellényem is. :)

Én vagyok az egyetlen vörös kissrác. :) Látjátok, milyen vagány fehér nyakörvem van? Nem is kell már nekem másik, ez teljesen megfelel, eredeti, velem egy idős! :D

Én vagyok a legnagyobb vörös kutyus, még nagyobb vagyok az öcsikénél is. Én lettem az ő nővérkéje. :)

Én is kislány vagyok, szürkés-vörös és fehér színekben pompázok. :)

Én hasonlítok anyura a legjobban. Husky-foltos fekete-fehér a bundám, és ami a legérdekesebb, hogy vöröses a pofim, látjátok? :)

Nekem a Gazdi mindig azt mondja, hogy én vagyok a kávébarna gyönyörűség. Hát hogy mernek így szólítani egy vagány srácot, mint én? Inkább hívnának Barnusnak vagy Zoknisnak... De ilyen csajos nevet, hogy Gyönyörűség?! Megáll az ééész!!! :D

Egy újabb videóval kedveskedünk Nektek, nézzétek! :)

A Mami nagyon kitartó, a Gazdiék keveset látták a kutyaházon kívül. Figyel és vigyáz ránk éjjel-nappal. :)

Négyen vagyunk lányok (fekete, szürke, 2 vörös), és ketten fiúk (barna, vörös fehér "nyakörvvel"). A Gazdi megkérte a Mamit, hogy hadd fotózzon le minket egyesével holnap, hogy bemutatkozhassunk. Reméljük holnap is engedékeny lesz, és pózolhatunk Nektek! :)

A felső képen a fekete, a szürke és a kávébarna kutyus szépen látható, alul pedig a három kis zsemle-vörös. Annyira édesek! :)

És megérkeztem én is, sziasztok!! (Utoljára a sötét foltos buksis kutyus érkezett meg.)

Én érkeztem ötödikként, remélem, már vártatok!! :)

És itt a többi tesó, akik már majdnem mindent megettek előlem:

Megérkezett már az 5. csöppség is, hamarosan kép, addig is egy édes nyüszögős videó :D

Nem kellett sok idő, míg megérkezett a következő, immár 4 főre növekedtünk, idesüssetek!! (Őt még nem tisztogatta le a Mami olyan szépen, mint minket, de idővel az is meg fog történni.)

Megérkezett még két kutyus is rajtam kívül nem olyan régen. Már hárman boldogítjuk a Mamit és a Gazdiékat, íme a sztárfotó... :)

Sírok a Maminak, hogy adjon enni, mert nagyon éhes vagyok!! :) (Kapcsoljátok be a hangszórót és hallgassátok a videó vége felé, mert már hangom is van!)

Jelentem, ma reggel 6 óra környékén megérkeztem! :)

Már mindenki nagyon izgatott, hogy a tesók mikor jönnek, én voltam a leggyorsabb, hogy én bújhassak először oda a Mamihoz. Nézzétek:

Találtunk egy videót, amin a Mami és a Bátyus vannak.
A Gazdi mindig azt mondja, hogy szerinte mi is így fogunk kinézni. Már mindenki nagyon kíváncsi ránk. Ti is? :)

Milyen pici voltál, Bátyus!! Édes. :)

A hangszórókat kapcsoljátok be mindenképp!! :D

És így fest a Bátyánk most. Egy igazi férfi lett belőle, izompacsirta! :) Már most nagyon szeretjük Őt, reméljük sokat fog velünk játszani!

Nézzétek!! Ez a Mami kiskorában!! :) Milyen morcinak tűnik!! :D Olyan, mintha batman-maszkja lenne!! :D

Sziasztok!
Még a Mami pocakjából üzenünk Nektek, szeretnénk Őt bemutatni.
A neve (Victory Diamond of Wolf) Aida, egy szibériai Husky. Mi is azok leszünk, de csak félig. :/ A Papát sajnos nem ismerjük, annyit tudunk róla, hogy egy nagy és erős fekete kutya. Van egy bátyánk, őt Mázlinak hívják, mert ő az első kölyke a Maminak. Már 10 éves volt, amikor a világra hozta. A doktor bácsi azt mondta a Gazdiéknak, hogy csoda, hogy ilyen idősen lett először kiskutyája a Maminak, és túl is élte. Most a Bátyus is itt lakik, és izgatottan vár minket. Szokta mondani a Maminak, hogy már nagyon szeretne velünk játszani, és hogy szeret minket. Volt egy nővérkénk is, de ő sajnos nem élte túl a 3. napot a szabadban. :(
Visszatérve a Mamira, ő gyönyörű!! Égszínkék a szeme és a bundája olyan dús és selymes, mintha még mindig Szibériában lenne. :) Mi sajnos még nem láttuk Őt, de tudjuk, hogy ilyen, mert a Gazdi mindig simogatja, és olyankor mondja Neki, hogy szép. Dicséri és biztatja, hogy tartson ki, nemsokára megszületünk. Szegény Mami!! Már nagyon nagy a pocakja, sokan vagyunk itt, alig férünk el.

Hát igen, Ő a mi Mamikánk: